Anyák imája

Az Édesanyák imái olyan imacsoport, amelynek tagjai szeretnek együtt imádkozni gyermekeikért és unokáikért. Az első imacsoport Angliában jött létre 1995 novemberében, azóta sok-sok országban elterjedt világszerte. Mindez annak ellenére történt, hogy nem reklámozták semmilyen módon, az alapítók csak akkor beszéltek az Édesanyák Imáiról, ha meghívták őket. Tagjai lehetnek a csoportnak „lelki édesanyák” is, tehát férjezett nők, akiknek nincs gyermekük, sőt egyedülálló hölgyek is. Az imacsoportban szívesen látnak minden nőt, aki imádkozni szeretne gyermekekért.

Az imaóra lezajlását az imacsoport alapítója így írja le: „Minden összejövetel elején a Szentlélekhez imádkozunk, hogy vezessen minket. Folytatható dicsőítéssel, vagy a Szentírás egy részének olvasásával, átelmélkedésével. Utána következhet az egyes gyermekekért mondott ima. Rendelkezésünkre áll egy kis imafüzet, amely segítő imákat tartalmaz. Az imák előkészületet jelentenek ahhoz, hogy az édesanya gyerekét szimbolikusan Jézusra bízza azzal, hogy a gyermek nevét egy kis fehér papírkorongra írja, és a kosárba helyezi, amelyet a kereszt lábához helyeztünk. Ezzel azt fejezzük ki, hogy gyermekeinket az Úr gondviselésére bízzuk. Amikor gyermekeinkért imádkozunk, el kell gondolkodnunk azon, hogy mi Jézus akarata velük. Kérnünk kell, hogy megértsük az Ő terveit velük, és azt, hogy ne a mi akaratunk teljesüljön.”

Szencen magyar és szlovák Édesanyák imái imacsoportok vannak.

Csoportjaik általában kicsik, kettő-nyolc édesanya részvételével.

Hetente egyszer otthon vagy a pasztorációs központban találkoznak.

Nagyon sok áldás árad az imákon keresztül. Minden összejövetelüket a Szentléleknek adják át, hogy vezesse őket, és tapasztalják, hogy minden összejövetel más. Ezeken az összejöveteleken az édesanyák bizalmas dolgokat is megoszthatnak egymással, és biztosnak kell lenniük abban, hogy minden titokban marad.

Az imacsoport lelkiségéről, az alapítóról és az aktuális eseményekről tájékoztatást kaphatunk a www.modlitbymatiek.sk illetve a www.edesanyakimai.hu weboldalakon.

A beszámolót köszönjük Németh Ildikónak.