Ferenc pápa új katekézis sorozata az imádságról, melynek mintája a vak Bartimeus

A legszimpatikusabb imádkozó a vak Bartimeus

Az imádság a hit lélegzete, annak legsajátosabb kifejeződése. Kiáltásként a hívő ember szívéből ered és Istenre bízza magát – kezdte katekézisét a pápa. A katekézis elején felolvasott vak Bartimeus meggyógyításának a történetére utalt, akiről megvallotta, hogy „számára ő a legszimpatikusabb mindenkinél”. Ez a vak koldus ott üldögélt Jerikó peremvárosában egy utcaszélen. Nem névtelen ember, hanem van arca  és neve: Bartimeus, vagyis Timeus fia, aki egyik nap hallott Jézusról, hiszen Jerikó a zarándokok és kereskedők útkereszteződése. Bartimeus lesben áll és mindent megtesz azért, hogy Jézussal találkozzon, mint ahogy sokan mások, köztük Zakeus is akarta.

Kiált és kopogtat Isten szívén  

 Ő egy torkaszakadtából kiáltó ember az evangéliumokban. Nem lát, nem tudja, hogy Jézus közel vagy távol van, de érzi a tömeg miatt, mely egyszer csak gyarapodni kezd. Ő, aki teljesen egyedül van, akivel senki nem foglalkozik, kiáltozni kezd. Egyetlen fegyverét használja, a hangját és kiáltja: Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam! Erős kiáltása kellemetlenséget okoz, nem tűnik éppen jól neveltnek, éppen ezért sokan el akarják őt hallgattatni. Ám Bartimeus nem hallgat, sőt még hangosabban kiált: Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam! Kiáltásával Isten szíve ajtaján kopogtat – értelmezte a pápa. Szava, Dávid fia, nagyon fontos, mert ezzel a Messiást vallja meg, ő a mindenkitől megvetett ember. Jézus pedig meghallja a kiáltást, megérinti a szívét, Istennek a szívét és így megnyílnak az üdvösség kapui. Jézus hívatja, ő pedig talpra szökken és akik korábban lepisszegték, most Jézushoz vezetik. Jézus megszólítja, kéri, mondja el a vágyát és így kiáltása kéréssé válik: Hogy újból lássak!

A hit tiltakozás egy fájdalmas állapot ellen, melynek nem értjük az okát

Jézus kijelenti neki: „A hited meggyógyított”. Elismeri ennek a védtelen szegény ember hitének az erejét, mely magához vonzza Isten irgalmát és hatalmát. A hit azt jelenti, hogy az embernek két felemelt karja, kiáltó hangja van, mely az üdvösség adományát kérleli. Ferenc pápa utalt a katekizmusra, mely szerint az imádság alapja az alázat. Az alázat, a „humilitas” a humuszból, a földből ered, bizonytalan létünkből, mely szomjazza az Istent. Akik el akarták hallgattatni a vakot, nem voltak a hit emberei, ő azonban igen. Ennek a kiáltásnak ea elfojtása valójában egyfajta bűnös cinkos elhallgatás, mert a hit tiltakozás egy fájdalmas állapot ellen, melynek nem értjük az okát. A „nem hit” ellenben elszenved egy helyzetet, amihez hozzászoktunk. A hit reménység a megváltottságban, a nem hit ellenben hozzászokik az elnyomó rosszhoz.

A vak Bartimeus a végén elért mindent, amit akart 

Kezdjük ezt a katekézis sorozatot Bartimeus kiáltásával – fordult a pápa a kihallgatás követőihez. Ő egy állhatatos ember, akinek kiáltozása zavart keltett és ezt haszontalannak tartották. Ő azonban csak nem hallgatott és a végén elért mindent, amit akart! Minden érvelésnél fontosobb az ember szívében a felfohászkodó hang, amivel mindenki rendelkezik. Ez egy spontán hang, senki nem parancsol neki, mely kérdőre von bennünket a földi utunkról, főként amikor sötétségben haladunk. Ilyenkor kiáltjuk: Jézus, könyörülj rajtunk! Ám ez hang az egész teremtett világban is visszhangzik. Nem is csak a keresztényekben van jelen, hanem minden emberben. Sőt, kitágíthatjuk a horizontot, hiszen Pál apostol tanítja, hogy „az egész természet sóhajtozik és vajúdik mindmáig” (Róm 8,22). A művészek tolmácsolják a teremtett világ csendes kiáltását, mely főként az ember szívét feszíti, aki az „Isten koldusa” – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

Forrás:vaticannews.va