Gondolatok az Isteni Irgalmasság Vasárnapjára

A mai evangéliumban a hitetlen Tamásról hallottunk. Mindegyikünk jól ismeri ezt a részletet, könnyen el is tudja képzelni, hisz oly sok műalkotás készült vele kapcsolatban. De a mai nap nem csak erről a részletről szól, hanem valami másról is. 20 évvel ezelőtt alapította szent II. János Pál pápa az Isteni irgalmasság ünnepét szent Fausztína lelki öröksége szerint. De mivel is függ össze ez a 2 dolog?  Ahogy hallottuk az evangéliumban, Jézus megengedi Tamásnak, hogy megérintse sebeit, ha ez hozzásegíti őt, a feltámadásban való hitre.

Az Isteni Irgalmasság terjesztésére Jézus egy képet bízott Fausztina nővérre az 1931. február 22-i látomásban, amelyről ezt olvashatjuk a Naplóban: „Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. ... Kis idő múlva azt mondta Jézus: ‘Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned. ,,Azt kívánom, hogy a képet... Húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!” A Krisztus átszúrt szívéből kiáradó két fénysugár, amely beragyogja a világot, a vért és a vizet képviseli – magyarázta el maga Jézus egy napon Szent Fausztina nővérnek. Abból a szívből az irgalmasság nagy forrása fakad, amely az emberiségre árad – mondta Szent II. János Pál 2000. április 30-án, a Húsvét utáni első vasárnapon, amikor a Megtestesülés Misztériumát ünneplő jubileumi évben a szentek közé iktatta a lengyel nővért. Homíliájában a lengyel pápa a vér és a víz jelképéről elmélkedve utalt János evangéliumára: a már halott Jézusnak egy „katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki”. A vér a keresztáldozatot és az Eucharisztia ajándékát idézi fel, míg a víz nem csak a keresztségre emlékeztet János evangéliumában, hanem a Szentlélek ajándékára is. Így láthatjuk, Jézus már akkor, az apostolok előtt feltárja végtelen irgalmát. De hogyan is? Első sorban megbocsát Péternek, aki 3x megtagadja, megbocsát az apostoloknak, akik közül csak János kíséri el szenvedésének útján. A többiek szétfutnak félelmükben. De megbocsát még Tamásnak is, aki bár elmondják, hogy találkoztak Jézussal, de ő mégsem hisz benne.

Íme, az Isten Fia, aki föltámadásában mélységesen átérzi az Atya feléje irányuló irgalmát, azaz szeretetét, mely erősebb a halálnál. És ugyanez a Krisztus, az Isten Fia messiási műve végéig, sőt annak befejezése után is az irgalom kimeríthetetlen forrásának bizonyul, a szeretet forrásának, melyről attól kezdve az üdvösség története végéig állandóan bizonyítja az Egyházban, hogy erősebb, mint a bűn. A húsvéti Krisztus, a föltámadott az irgalom végső megtestesülése és eleven jele: egyszerre üdvtörténeti és eszkatologikus. A húsvéti idő szent liturgiája ennek átérzésével adja ajkunkra a zsoltár szavát: „Az Úr irgalmasságait örökké fogom énekelni”.

Békesség nektek!” Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. E szavak után rájuk lehelt és folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad” – idézte János evangéliumának szavait Szent II. János Pál, majd emlékeztetett rá: mielőtt kiejtené ezeket a szavakat, Jézus megmutatja az apostoloknak kínszenvedése sebeit, különösen szíve sebét, amely az emberiséget elárasztó nagy irgalmasság forrása. A keresztre feszített Krisztus szíve által az Isteni Irgalmasság eljut az emberekhez: „Lányom, mondd el, hogy én magam vagyok a Szeretet és az Irgalom” – kéri Jézus Fausztinát. Krisztus ezt az irgalmasságot a Szentlélek elküldésével árasztja ki az emberiségre, aki a Szentháromságban a Szeretet személye, hangsúlyozta a lengyel pápa. „Az emberiség mindaddig nem talál békét, míg nem fordul bizalommal irgalmamhoz” – mondta Jézus Fausztinának. A lengyel szerzetesnő révén ez az üzenet örökre kapcsolódik a XX. századhoz, amely híd a harmadik évezred felé. Mit hoznak majd az előttünk álló évek? Milyen lesz az ember jövője a földön? - tette fel homíliájában a kérdést Karol Wojtyła pápa, prófétai szavakkal válaszolva, amelyek üzenete a jelenlegi világjárvány idején különösen időszerű: „Mi ezt nem tudhatjuk. Azonban az bizonyos, hogy a fejlődés, a haladás mellett sajnos nem fognak hiányozni a fájdalmas tapasztalatok sem. Azonban az Isteni Irgalmasság fénye, amelyet az Úr ismét a világnak kívánt adni Fausztina nővér karizmája által, megvilágítja majd a harmadik évezred embereinek útját. Mint egykor az apostolok, ma is szükség van rá, hogy az emberiség befogadja a történelem Cenákulumába a feltámadt Krisztust, aki megmutatja keresztre feszítése sebeit és ezt ismétli: „Békesség nektek!”. Szükség van rá, hogy az emberiség hagyja, hogy áthassa a Lélek, amelyet a feltámadt Krisztus adományoz neki. A Lélek az, aki begyógyítja a szív sebeit, ledönti a falakat, amelyek elválasztanak bennünket Istentől”.  Nem gondolhatunk az Isteni Irgalmasságra Urunk Feltámadása nélkül, mert a Feltámadás az Isteni Irgalmasság kinyilatkoztatásának a csúcsa, nyitás az örök életre, a legnagyobb ajándék, amelyet Isten Krisztusban az embernek felkínál. Jézus éppen azért jött el a világba, hogy kinyilatkoztassa Isten irgalmas arcát – fejtette ki homíliájában Szent II. János Pál. Irgalmasságának üzenete továbbra is eljut hozzánk a szenvedő ember felé kinyújtott kezének gesztusával. Így látta Őt és így hirdette Őt minden földrész embereinek Fausztina nővér, aki Krakkó Łagiewniki kolostorába visszavonulva életét az irgalmasság énekévé tette: Misericordias Domini in aeternum cantabo. - „Az Úr irgalmasságait örökké fogom énekelni”.