gondolatok Virágvasárnapra

Virágvasárnapot ünneplünk. Azt a napot, amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe egy szamárháton. Mivel sokan jöttek fel Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre, nagy sereg ember fogadja a bevonuló Jézust. Hogy szent Máté evangélista írja, megmozdult az egész város, és kérdezgették: Ki ez?

Ugyan a mi városunk most „mozdulatlan” mégis a kérdés feltevődik. Ki ez a Jézus? Mi nem tudjuk megvalósítani most a hagyományos virágvasárnapi körmenetet, amely a templomban szokott lenni, de Jézus mégis be akar vonulni. Be akar vonulni a mi házainkba, lakásainkba, családjaink szentélyébe. És ott is el akarja foglalni a legelőkelőbb helyet. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kiadott az elkövetkező napokra egy segédanyagot, hogy a személyes és családi imában is át tudjuk élni keresztény hitünk legnagyobb ünnepét méltón tudjuk megünnepelni. Az egyes napokra majd a plébánia weboldalán megjelentetjük ezeket az imákat.

Szent II. János Pál pápa, akinek halálának 15. évfordulójára csütörtökön emlékeztünk, egyik apostoli buzdításában, amely a családról szól, így ír: A keresztény család fontos feladatai közé tartozik egyházi feladata is: arra rendeltetett ugyanis, hogy a történelem folyamán épülő Istenország szolgálója legyen azáltal, hogy részesedik az Egyház életében és küldetésében.

Minél jobban megértjük e részesedés alapjait, mibenlétét és tulajdonságait, annál világosabbá válnak az Egyházat és a keresztény családot egymáshoz fűző kötelékek, amelyek a családot „miniatűr egyházzá” (családi egyházzá) teszik, s ennek következtében a család az Egyház misztériumának eleven képe és történeti megjelenítése lesz.

A családi imádságnak sajátos tulajdonságai vannak: olyan közösségi imádság, amelyet a férj és a feleség, a szülők és a gyermekek közösen mondanak. Ugyanakkor ez az imádságos közösség gyümölcse és követelménye annak a közösségnek, amelyet a keresztség és a házasság szentsége táplál. A keresztény család tagjaira egész különlegesen érvényesek azok a szavak, amelyekkel az Úr Jézus a jelenlétét ígéri: „Ismét mondom nektek: Ha ketten közületek egyetértenek a földön minden dologban, amit csak kérnek, meglesz nekik az én Atyámtól, aki a mennyekben van. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűltek az én nevemben, ott vagyok közöttük”.

Az ilyen családi imádság különleges témája maga a családi élet, amely minden vonatkozásában úgy bontakozik ki, mint Isten gyermekeinek az Ő hívó szavára adott válasza: az örömök és bánatok, a remények és szomorúságok, a születések és születésnapok, a szülők házasságkötési évfordulói, a búcsúzások, távollétek és megérkezések, súlyos és döntő elhatározások, halálesetek és egyéb hasonló események mind Isten szeretetéről tanúskodva hatnak a család életére. Ezeknek az eseményeknek alkalmat kell adniuk a hálaadásra, a könyörgésre, a bizalommal teljes ráhagyatkozásra, amellyel a család közös mennyei Atyjára bízza magát. A keresztény család mint családi egyház csak úgy tudja megvalósítani méltóságát és feladatát, ha szüntelenül élvezi Isten segítségét, melyet kétségtelenül el is nyer, ha alázatos és hívő imádságban kéri.

Tudatosítva ezeket a valóságokat, mi is családunkban megünnepelhetjük teljes mértékben a húsvéti ünnepeket. Az ünnep nem lesz attól semmivel kisebb, hogy nem tudunk személyesen is részt venni a szertartásokon a templomban, azonban sokkal inkább el tudják mélyíteni hitünk megélését. Amikor mindannyiunknak külön is meg kell tennie érte valamit, hogy megérezze, Urunk szenvedésének, kereszthalálának és egyben dicsőséges feltámadását ünnepeljük. Nem kell, hogy ezeket a napokat „kevesebbnek” éljük meg, mint idáig, hanem a személyes átélésre kell nagyobb odafigyelést szentelni. Egész nap annak tudatában élni, mit is él meg Jézus. Ha már reggel elolvassuk a napi evangéliumi részletet, tudjuk mit is élt át, vagy cselekedett aznap Jézus. Így még inkább magunkévá tudjuk tenni Krisztus szenvedését, és a jövőben még inkább át tudjuk majd élni mit is jelent számunkra a szentmise.