Hodász András rendkívüli triduumja (III.): Az aktív kereszthordozás bátorságáról

Beszédében először felidézte az előző két napon elhangzottakat. Elsőként azt, hogy miért vezeti az Úr a népét a pusztába. A pusztai vándorlás, a pusztatapasztalat, e krízis megélése fontos része a lelki életünknek, személyiségfejlődésünknek, érésünknek. Tegnap arról volt szó, hogy mit ne tegyünk krízis idején. A menekülés különböző módjairól Anselm Grün alapján, amelyeknek egyike sem ajánlott. És azzal a gondolattal fejeződött be a tegnapi beszéd, hogy akár még hálásak is lehetünk a kríziseinkért, hiszen afféle tőkesúlyt jelentenek számunkra; megmutatják, mi a hamis és mi az igaz az életünkben, szembesítenek legmélyebb önmagunkkal, és fogékonnyá tesznek az Isten kegyelmére. Hiszen a megtört szívűekhez közel van az Úr. Aztán házi feladatot kaptak a nézők: az Így neveld a sárkányodat! című film megnézését.

Miről szól ez a rajzfilm? Főhősei egy viking falucska lakói a távoli északon, egy szeles, kopár szigeten. Az egész életük arról szól, hogy bármelyik pillanatban lecsaphatnak rájuk különböző sárkányok. Arra vannak berendezkedve, hogy ha jönnek, megküzdjenek velük. Annak van tekintélye, aki ölt már sárkányt, a gyerekek az iskolában a sárkányok különböző fajtáiról tanulnak, továbbá az ellenük való védekezés harcmodorát sajátítják el.

Van egy kisfiú, aki maga is szeretne nagy sárkányharcossá válni, de a testi felépítése nem teszi erre alkalmassá, és a küzdelmek során több galibát csinál, mint amennyi hasznot hoz. A nagy álma az, hogy egyszer sikerül majd elkapnia a legveszedelmesebb sárkányfajta egyik példányát, és ezzel nevet fog szerezni. Így is történik: hálóba fog egy ilyet, és elindul érte az erdőbe, hogy megölje. Ám amikor odaér, és a gúzsba kötött sárkány szemébe néz, megesik rajta a szíve, mert megérzi, hogy fél. Ezért ahelyett, hogy megölné, kiszabadítja a hálóból. Ennek nyomán érdekes kapcsolat alakul ki köztük. A kisfiú megismeri és megszelídíti a sárkányt; megtudja, mik a szokásai, mit szeret enni, mit nem, és hogyan lehet közel kerülni a szívéhez.

Különösen érdekes mozzanat: a sárkány szárnya egy csatában megsérült, ezért az ezermester fiú fából és bőrből szárnyat ácsol neki, amit a hátára ülve tud irányítani. Vagyis a sárkánnyal együtt képessé válik a repülésre.

Ez a történet azért kerül ide, mert nagyon arról szól, amiről már harmadik napja a beszédek. Mit tesz a falu az életét fenyegető sötétséggel, sárkánnyal, nehézséggel? Küzd ellene vagy menekül előle. Amíg lehet, küzd, aztán, amikor a sárkányok túl sokan lesznek, menekül. Egyetlenegy fiúcska teszi fel a kérdést, hogy mi lenne, ha közel engednénk magunkhoz, meg- és kiismernénk és megszelídítenénk a sárkányokat? És miután eggyel közülük megteszi ezt – új szemmel néz a sárkányra, és szárnyat készít neki –, ő lesz az egyetlen a faluban, aki képes repülni. Tehát pusztán azáltal, hogy közel engedte magához az addig fenyegető veszélyt, valami olyan dolgot fedezett fel magában – a repülést képességét –, amit rajta kívül senki más. Ennek a filmnek az a tanítása, hogy

az életünket fenyegető sárkányokat nem kell legyőzni, nem kell előlük menekülni, hanem meg kell változtatni a hozzájuk való viszonyunkat.

Lehet, hogy az a nehézség, krízis, amely most az életünket fenyegeti, valójában a növekedés egyik lehetősége. Ahogy tegnap már szó volt róla, egészen sok mindent kaphatunk a kríziseinktől.

Nekünk, keresztényeknek kissé nehéz a dolgunk. Amikor ránézünk a szentekre és olvassuk a történeteiket, az a téves képzet alakulhat ki bennünk, hogy nekik soha semmilyen problémájuk nem volt. És ennek hatására öntudatlanul olyan ideálokat állíthatunk magunk elé, amik elérhetetlenek. Ha komolyan tanulmányozzuk a szentek életét, és ellenállunk a kísértésnek, hogy a nehezebb pillanataikat kilúgozzuk, és ami maradt, azt szép színesre kifessük, a szentekre hozzánk hasonló nehézségekkel küzdő emberekként tekinthetünk, és ebből bátorítást kaphatunk arra, hogy pusztán azért, mert nehézségeink vannak, még nincs akadálya a szentté válásunknak. Mózesnek is időbe telt, míg megértette, hogy mire hívja az Isten, és meg kellett küzdenie a gyengeségeivel, nehézségeivel. Például azzal, hogy nem tudott beszélni, és helyette Áron beszélt. Vagy Dávid, aki a legnagyobb királyként van számon tartva az Ószövetségben, pedig tudjuk, hogy milyen nagy bűnnel sértette meg az Istent. És az Isten mégis adott neki új esélyt. Szent Ágoston és Boldog Charles de Foucauld példája is megszívlelendő. Foucauld emberi szempontból krízist és sikertelenséget élt meg. De bízott az Istenben – és most itt vannak közöttünk a lelki gyermekei, az általa alapított Jézus kis testvérei közösség. Mindannyian küzdünk nehézségekkel, és közel kell őket engednünk magunkhoz.

Ma arról lesz szó, hogy mit tegyél.

Várj! Legyél türelmes! Ne keress menekülési útvonalat; engedd meg, hogy fájjon.

Ez nekünk nagyon nehéz, mert benne van a kultúránkban, hogy nem bírjuk elviselni a fájdalmat, a nehézséget. Gondolj arra, hogy volt már és lesz is vigaszban részed, az alagút nem végtelen, és fény vár a végén. De ez ne csak passzív várakozás, egyfajta elszenvedés legyen, hanem aktív kereszthordozás. Jézus nem véletlenül mondja, hogy aki utánam akar jönni, vegye föl a keresztjét. Vedd föl a keresztedet! Ha egy nehéz terhet magad után vonszolsz, az sokkal nehezebbé válik, mint ha felveszed a válladra, magyarul igent mondasz rá. Ne csak elszenvedjük az életünk kríziseit, hanem fogadjuk el őket, mondjunk igent rájuk. Ha igent tudsz mondani a keresztedre, úgy, ahogy Jézus, akár megküzdve vele – hiszen ő is vérrel verejtékezett, mire ki tudta mondani, hogy „legyen meg a te akaratod” –, akkor egyrészt sokkal könnyebb lesz, másrészt akkor fog tudni Isten rajtad keresztül működni.

A harmadik pontunk az, hogy legyél empatikus önmagaddal, és akkor empatikus leszel másokkal is, nem válik belőled farizeus.

A negyedik pont így hangzik: legyél nyitott a változásra, és szabad arra, hogy elengedjél bármit, amiről úgy érzed, hogy akadályoz a továbbhaladásban. Egy krízisben megszűnnek azok a struktúrák, amik igazából már amúgy sem működtek jól. Ezért jó, ha egy krízis során mindig előrefele megyünk. A múlton való nosztalgiázás helyett inkább keressünk új utakat.

Ha valaki házat akar építeni egy telken, amelyen már van egy kidőlt-bedőlt vályogviskó, csak úgy tudja az új házat felépíteni, hogy a másikat porig rombolja. Gyakran ennyire egyszerűen működik ez az életünk kríziseiben is.

Az ötödik pont: nagyon sokat tud segíteni a humor. Gyökössy Endre írta, sokat idézik, szinte már közhellyé vált:

„Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert soha nem lesz vége a szórakozásuknak.”

A humorban az a jó, hogy a problémáinktól való egészséges távolságtartáshoz segít hozzá. Ha megnézzük a dumaszínházasok világát, sokan közülük a saját esetlenségükön, nehézségeiken, gyengeségeiken poénkodnak a legtöbbet. Ennek gyógyító hatása van.

Nagyon érdekes két gyógyítástörténet az evangéliumban. Az egyik az, amikor a Beteszda fürdőnél a béna embert gyógyítja meg Jézus, a másik pedig az, amikor kibontják a tetőt, és leeresztenek egy beteget. Jézus a hitüket látva gyógyította meg, írja az Újszövetség.

Mind a két történet arról szól, hogy legyen embered. Legyenek olyan emberek az életedben, akikben annyira bízol, hogy ha úgy érzed, hogy béna vagy, krízisbe kerültél, ők melletted állnak, megfogják az ágyadat, és elvisznek Jézushoz.

Keresd meg a krízis helyét és értelmét az életedben. Mivel lettél több általa? Mit kaptál tőle? Mit ajándékozott neked?

Hogyan imádkozz? Biztosan sokan küzdenek most otthon azzal, hogy nehéz imádkozniuk. Bár idő van rá, talán fókuszálni kicsit nehezebb, főleg akkor, ha egy nagyobb család van kicsi helyen összezárva. Fontos, hogy az imádság lehetőségét ebben az időszakban is megtaláljuk, sőt hogy elmélyedjünk az imában. Amikor Jézus a vízen járt, a tanítványok először azt hitték, kísértet. Péter arra kérte, hogy parancsolja meg neki: menjen oda hozzá a vízen. Így is történt, de amikor az erős szélre figyelt, megijedt, és süllyedni kezdett. Arra kérte Jézust, hogy mentse meg. Jézus megragadta a kezét, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű! Miért kételkedtél?”

Ez a jelenet megmutatja nekünk azt, hogyan kell krízisben imádkoznunk. Péternek egészen addig ment a vízen való járás, amíg Jézusra nézett. Amikor azonban a szélre figyelt, megijedt és süllyedni kezdett. Amint a problémákra fókuszált, elvesztette a biztonságát. Gyakran tapasztalhatjuk krízisben, nehézségekben, hogy ez olyan spirál, örvény, amely le tud bennünket rántani. Ezért az imádságban az az első és legfontosabb, hogy nézz Jézusra.

Ne arra tekints, ami nehéz, és ne azt hánytorgasd fel, hogy mennyire nehéz, hanem Jézust szemléld.

Ezt akár úgy is megteheted, hogy kiteszel magad elé egy ikont, Jézus-képet vagy keresztet. Legyen az imádságodban néhány perc csendes elmélkedés, szemlélődés, amikor csak őt nézed.

A második pont: kiálts! Kiálts az életedért. Péter felkiáltott, mert süllyedt, halálfélelme volt. És egyetlen dologra tudott fókuszálni; arra, hogy „Jézus, ments meg!”. A krízis megtanít bennünket úgy imádkozni, hogy a lényegre fókuszáljunk, ami a hétköznapok rohanásában általában nem nagyon sikerül. Fel tudunk úgy kiáltani Jézushoz, hogy az valóban őszinte, a szív mélyéből jövő imádság lesz. Azt mondja Izajás (62,19), hogy „Bárcsak széttépnéd az egeket, és leszállnál”. Ez nem udvariaskodó imádság, hanem olyan, amely keresztülhatol az egeken, és elér az Isten szívéig.

A harmadik pont az imádsággal kapcsolatban az, hogy tarts ki az imában, főleg nehézségek idején. Sokszor esünk abba a hibába, hogy az imában a vallási tapasztalatot, a vigasztalást keressük. Rögtön azt akarjuk érezni, hogy az Isten melengeti a szívünket, vagy jelenésünk van, vagy próféciát kapunk. Fontos kitartani az imában akkor is, amikor nincsen vigasztalás. Ez magával hozza azt, hogy az imám megszabadul az önzéstől. Hiszen ha csak azért imádkozom, mert várom a vigasztalást, és csak akkor imádkozom, amikor jólesik, akkor az önző szeretet és ima.

Az Isten a nehézségen keresztül, ha kitartunk az imában, meg tud bennünket tisztítani az önzéstől. Ma túlzottan az érzelmeinkre fókuszálunk. Az Isten meg akar tantani bennünket arra, hogy nem szabad csak az érzelmeinkre alapoznunk az életünket. Hiszen a hűség az akarat emlékezete. Úgy tudok igazán hűséges lenni, ha nem az érzelmeimtől, hanem a döntésemtől függ, amit teszek.

Ha száraznak érzed az imát, az lehet annak a jele, hogy fel kell adnod az istentapasztalatra törekvést. Hogy egészen csak az Istenre kell fókuszálnod, és egészen egyszerűvé kell válnod az Isten előtt. Átadnod önmagadat anélkül, hogy bármit kérnél cserébe. Kilépni végre az énközpontú világból, és átlépni az istenközpontúba.

Legyél őszinte az imában. Álarcok, pózok, megjátszás nélkül azt add, aki valójában vagy. A Bibliában a legszebb imák a bajba jutott embereik imái. Ha pedig a magyar irodalomra tekintünk, Adytól az Úr érkezése jut eszünkbe mint a legőszintébb ima.

Sose felejtsétek az Úr szavát. Azt mondja: „A pusztában találtam rád, a félelem helyén, a zord magányosság földjén.” Ha pusztában érzed magad, ha krízisben, nehézségben jársz, keresd az Istent, mert talán éppen most van a legközelebb hozzád.