Rímskokatolícka Cirkev, farnosť sv. Mikuláša
4. Jézus, hitünk kezdete és befejezője
a) Szent Pál parancsolja nekünk, hogy „tekintsünk Jézusra, hitünk kezdetére és befejezőjére.” A hit az első lépés az üdvösségre, nélküle nincs semmi reményünk. Mert ugyancsak Szent. Pál mondja: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” A hit isteni világosság; általa jutunk a sötétségből ragyogó napsugárba. Ez ragyog előttünk az égbevezető úton és ezt a hit fényében látjuk magunk előtt tisztán. A hit nagy adomány is, mely fölülről jön, és mi csak attól kaphatjuk meg, aki maga a hit tartalma is. Ez a mi Urunk Jézus Krisztus maga. És egyedül Ő adhatja meg nekünk a kegyelmet, hogy benne higgyünk. Ezért nevezi Őt a szent apostol hitünk ősokának. De Ő fejezi be és teszi tökéletessé is; Ő a hit kezdete és vége. Azért mondja az Úr maga: „Ha hinni tudsz, akkor annak, aki hisz, minden lehetséges.” (Mk 9,22–23) És az a szegény ember, akinek ezeket mondotta, hitt ugyan, de hite még nagyon gyönge volt, azért kiáltott fel könnyek között: „Hiszek Uram, de segíts az én hitetlenségemen!” Ugyanezen oknál fogva mondták az apostolok is egy más alkalommal az Úrnak: „Gyarapítsd a mi hitünket.” (Lk 17,5) Szent Pál azután bőven kifejti az egész kérdést, amikor megtérítettjeinek ezt írja: „És titeket (feltámasztott), kik halottak voltatok vétkeitekben és bűneitekben, melyekben egykor jártatok e világ szokása szerint... melyek között mi is mindnyájan forogtunk ... És mi is a harag fiai valánk, mint a többiek; de Isten, aki gazdag az irgalmasságban, az ő nagy szeretetéért, mellyel szeretett minket, mikor bűneinkben halottak voltunk, Krisztusban együtt elevenített fel minket... mert kegyelemből szabadultatok meg a hit által és ez nem magatoktól van, hanem Isten ajándéka.” (Ef 2,1–8)
b) Imádkozzunk a hit minden gúnyolójáért és megvetőjéért, minden hitetlenért, minden tévedőért és az igazság ellen tusakodókért.
Urunk Jézus Krisztus, Te a keresztfán így imádkoztál: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Ugyanez az eset ma is nagyon soknál közülünk, én Istenem. Nem tudják, amit tudniok kellene, vagy elfelejtették, amit egyszer tudtak. Tagadják, hogy van Isten, de nem tudják, mit cselekesznek. Nevetnek a mennyország örömei és a pokol kínjai fölött, de nem tudják, mit cselekesznek. Azt mondják: El a benned való hittől, a világ Megváltójában való hittől! Megvetik szavaidat és szakramentumaidat, gyalázzák a Te szent Egyházadat és papjaidat, de nem tudják, mit cselekesznek. Félrevezetik a vándorokat, elijesztik a gyöngéket, megrontják az ifjúságot, de nem tudják, hogy mit cselekesznek. Másokban van vágyakozás a vallás után, de a tévedést igazságnak tekintik: – saját képzelődéseiket követik és másokat is félrevezetnek és visszatartanak Tetőled, de mindezek nem tudják, mit cselekesznek. Te azonban meg tudod adni nekik a tudást. Uram, saját szavaiddal esdekelve kérünk Téged: „Atyánk és Istenünk, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek.” Tanítsd most őket, nyisd ki szemüket, mielőtt eljönne a jövő. Add meg nekik, hogy higgyenek abban, amit egykor látniok kell, ha itt nem is akarnak benne hinni. Add meg nekik az erős és üdvözítő hitet. Törd szét borzasztó tévedéseiket és engedd, hogy ihassanak abból az élő vízből, melyről te mondottad: „Ki ebből iszik, nem fog többé szomjúhozni.”
5. Jézus, a seregek Ura
a) Szent János, a szeretett tanítvány, a Jelenések könyvében leírta egyik látomását. Látta a mi Megváltónkat, Jézus Krisztust, mint a mennyei seregek parancsolóját és vezérét a világ ellen való harcában. Azt írja: „Látám... és íme egy fehér ló s a rajta ülőnek kézíja vala és korona adaték neki és kiméne a diadalmas, hogy győzzön.” (Jel 6,2) „És látám az eget nyitva, és íme egy fehér ló és ki azon ül vala, hivaték hűnek és igaznak, ki igazságban ítél és harcol.” (Uo. 19,11) „És vérrel hintett ruhába vala öltözve és az ő neve Isten Igéje. És a mennyei seregek követék őt fehér lovakon, fehér és tiszta bíborba öltözötten.” (Uo. 19,13) Íme ez az Úr seregeinek vezére az ő katonáival. Mindnyájan fehér lovon ülnek, annak jeléül, hogy ártatlanok, igazak és tiszták. Ennek a világnak harcosai nagyon gyakran folytatnak igazságtalan harcot, a mi hatalmas Urunk ellenben mennyei dolgokért és mennyei fegyverekkel harcol: – és hasonlóképpen harcolják katonái is a hitnek jó harcát. Szembeszállnak Mesterük és a maguk három nagy ellenségével: a világgal, a testtel és az ördöggel. A seregek Ura is vérrel van borítva, de ez a maga vére, melyet kiöntött a mi megváltásunkért. És akik Őt követik, azok is pirosak a vértől, de az is az Ő vére, mert így van megírva: „ ... Megmosták ruhájukat és fehérré tették a Bárány vérében.” (Uo. 7,14) A vezér és katonái biztosak a győzelemben, mert így szól az Írás: „... Kiméne a diadalmas, hogy győzzön.” (Uo. 6,2) Ezért mondjuk mi a zsoltárossal: „Kösd fel oldaladra kardodat, leghatalmasabb! ... A valóságért, szelídségért és igazságért, jobbod csodálatosan elvezet téged.” (Zsolt 44,4.5)
b) Imádkozzunk az egész földön harcoló Egyházért.
Te oroszlán vagy Juda törzséből és Dávid gyökeréből, Te jó harcot harcoltál és minden embert meghívtál zászlód alá: add nekik bátorságodat és add a Te erődet minden harcosodnak az egész világon, akik kereszted jele alatt küzdenek. Add meg mindegyiküknek a szükséges kegyelmet, hogy harcodat jól végezzék. Állj hithirdetőid mellé a pogány országokban, adj helyes szót ajkukra, áldd meg fáradozásaikat, erősítsd meg őket vigasztalásoddal szenvedéseikben és vezesd valamennyit – ha szükséges, a vértanúhalálon át – az örök jutalomra a mennyekbe. Ajándékozd meg az elöljárókat a bölcsesség adományával, hogy soha ne engedjenek a félelemnek és soha a hízelgés meg ne zavarja őket. Tedd őket ravasszá, mint a kígyók és egyszerűvé, mint a galambok. Add áldásodat minden szónoknak és tanítónak, hogy a Te szavaidat hirdessék és hallgatóikat az Irántad való szeretetre indítsák. Állj minden hű szolgádnak oldala mellett, bár a világ zavarában akár alacsony sorsban, akár magas állásban vannak. Világosítsd meg őket, hogy állandóan úgy beszéljenek és cselekedjenek, hogy a maguk lelkét megőrizzék a rossztól és hozzátartozóikkal, testvéreikkel jót tegyenek. Taníts meg mindnyájunkat, hogy a Te jelenlétedben járjunk és folyton szemünkelőtt tartsunk Téged, a mi nagy Mesterünket és a Te keresztedet, hogy így bátran küzdjünk és győzzünk és ezen élet után a dicsőségben résztvehessünk, amint Te is győztél és most Atyád jobbján ülsz.
6. Jézus, az Egyszülött Fiú
a) Jézus az egy Atyának egyszülött Fia, – amint a Credo vallja: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában... és a Jézus Krisztusban, ő egy Fiában, a mi Urunkban.” Az evangéliumban pedig maga mondja magáról: „Miképp az Atyának élete vagyon önmagában, azonképpen adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.” (Jn 5,26) Mikor pedig a vakonszületettet meggyógyítja, akkor ennek mondja: „Hiszesz-e te az Isten Fiában? ... Aki veled szól, ő az.” (Jn 9,35.37) Ezért írja Szent János prológusában: „És az Ige testté lőn és miköztünk lakozék és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyetlenegy szülöttének dicsőségét.” (Jn 1,14) Keresztelő Szent János pedig ezt mondotta: „Az Atya szereti a Fiút és mindent az ő kezébe adott. Aki hisz a Fiúban, örök élete vagyon.” (Jn 3,35) Szent Pál ezt írja: „Egy test és egy lélek, amint hivatástoknak egy reményre vagytok hivatva. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindenek Atyja.” (Ef 4,4–6)
A mindenható Isten így rendezett el minden dolgot egységben, – szent Egyházát is, még pedig különleges módon, mint ugyancsak a Credo vallja meg: „Egy, szent, katolikus és apostoli Egyház.” Bölcsességében és irgalmában nem akarta, hogy tanítványai saját utaikat járják és sok közösséget alkossanak, hanem csak egyet. Ez volt az ő öltönyének titokzatos jelentősége, melyről a keresztrefeszítés alkalmával vagyon felírva: „Varratlan vala pedig a köntös, fölülről egészen szőve.” (Jn 19,23) Ugyanezen okból nem volt szabad a katonáknak benne egy tagot sem megtörni, mert a húsvéti bárányhoz hasonlóan benne sem kellett semmi csontot megtörni.
b) Imádkozzunk az Egyház egységéért és minden kereszténynek újraegyesüléséért és békéjéért.
Urunk Jézus Krisztus, Te szenvedésed estéjén imádkoztál tanítványaidért, hogy mindnyájan egyek lehessenek, mint Te az Atyában voltál és az Atya Tebenned. Könyörülettel eltelve tekints le a sok szakadásra azok között, akik a Te hitedet vallják és gyógyítsd meg a számtalan sebet, melyet az emberi büszkeség és a pokol hatalma ütött a Te népeden. Rombold le az elválasztó falakat, melyek a krisztusiakat egymástól elszakítják. Tekints irgalmasan azokra a lelkekre, akik nem a Tőled, hanem emberektől alapított közösségben születtek. Szabadítsd meg ezek követőit az istentisztelet hamis alakjától és vezesd őket mindnyájukat abba az egy közösségbe, melyet Te kezdetben alapítottál, a szent, katolikus és apostoli Egyházba. Világosíts fel minden embert annak elismerésére, hogy Szent Péter széke a római Egyház, az egység alapja, középpontja és eszköze. Nyisd ki szívüket a rég elfelejtett igazság iránt, hogy Szentatyánk, a pápa, a Te szolgád és helyettesed és hogy Neked engedelmeskednek, amikor a hit ügyeiben neki engedelmeskednek; hogy mint az égben, ugyanígy a földön is csak egy közösség van, mely nevedet elismeri és dicsőíti.
Rímskokatolícka cirkev, farnosť Senec
Farské Námestie 4+421 2 4592 3377
Created by JuVi, titulné foto Gabriel Szakál