Rómában jártunk zarándokalton

A szenci hívek hosszú idő után ismét zarándoklatra indultak, az úti cél ezúttal Róma volt. Csütörtök délután egy kisebb csapat gyűlt össze a plébánia előtt. Sok csomaggal, de elsősorban nyitott szívvel vártak az indulásra, mert a zarándoklat abban különbözik bármilyen más kirándulástól, hogy Isten szavát készek vagyunk befogadni. Miután teljes lett a létszám, elindultunk Bécsbe, ahol vonatra szálltunk, és megkezdtük 14 órás utunkat az örök város felé. Az utazás folyamán megtekinthettük Ausztria szép vidékeit – már ameddig látni lehetett, hisz a hegyek között gyorsan besötétedett. Mi azonban nem veszítettük el jókedvünket, hisz tudjuk, hogy az igazi világosságunk maga Krisztus. Ezzel a derűvel tértünk nyugovóra, hogy a másnapi sűrű programra pihenten ébredjünk.

Péntek délelőtt kiszálltunk Róma forgalmi csomópontján a Termini állomáson, ahonnan metróval mentünk a szállásunkra. Délután a Kallixtus-katakombák felé vettük az irányt, ahol már vártak a szalézi atyák, az ókeresztény temetőrendszer gondnokai. Körbevezettek ezen a szent helyen, megmutatták szent Cecília sírhelyét, illetve több szentéletű pápa sírkamráját is. Mivel mélyen a föld alatt jártunk, ennek köszönhetően a klíma is frissítő volt. A hűvös levegő miatt végül úgy döntöttünk, hogy nem a föld alatt, hanem az egyik kápolnában ünnepeljük a legszentebb áldozatot. A szentmise után a Szent Pál bazilikába vezetett utunk, ahol megtekinthettük az összes pápa arcképét, de ami ennél is fontosabb, az apostolfejedelem sírboltjánál kérhettük közbenjárását. Az idegenvezetőnk, Norbi, felhívta figyelmünket még sok érdekes dologra, majd egy – a Szentatya szándékára felajánlott – közös imával zártuk első napunkat.

Szombat reggel a Szent Péter bazilika magyar kápolnájában szentmisével kezdtük a napot. Ezután megcsodáltuk magát a bazilikát, s még arra is lehetőségünk nyílt, hogy a kupolából tekintsük meg Vatikán és Róma lélegzetelállító látképét. Délután a város egyéb nevezetességeit néztük meg, így a Pantheont, a Trevi kutat és a Spanyol lépcsőt is, ahol megtapasztaltuk az égi áldást is egy zápor formájában. Pár percen belül azonban újra ragyogott a Nap, és kiélvezhettük a hely nyújtotta látványt.

Vasárnapi városnézésünket az Angyalvárban kezdtük, hogy utána a déli harangszóra meghallgassuk Ferenc pápa buzdító szavait, és közösen imádkozzuk el vele az Úrangyalát. A lelki táplálék után testünk is jelezte, hogy itt az ebéd ideje. Az ebéd után az ókori Róma romjaival ismerkedtünk meg. Az óváros romjait látva visszaemlékezhettünk a 127. zsoltárra. „Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte.” Vasárnapi sétánkat a Colosseumban fejeztük be, visszaemlékezve azokra a hős keresztényekre, akik vérük ontásával tettek tanúságot Krisztusról. Ez a pillanat minket is arra akar sarkallni, hogy a mai világban is merjünk Krisztusi példát mutatni életünkkel.

Hétfőn, a Rómában töltött utolsó napon, másik két pápai bazilikát tekintettük meg. A Lateráni szent János bazilika kanonok kápolnájában volt a szentmisénk.  Ezután átmentünk a Havas Boldogasszony bazilikába, tiszteletünket fejeztük ki a betlehemi jászol előtt. A főszékesegyház megtekintése után búcsút vettünk idegenvezetőnktől, aki az egész ott töltött idő alatt szívvel-lélekkel végezte munkáját. Ezúton is szeretnénk megköszönni, hogy végigkalauzolt bennünket a városon, sok érdekességre felhívva figyelmünket.

Ezt követően visszaindultunk csomagjainkért a szállásra, hogy újból felüljünk a vonatra, és hazainduljunk szeretteinkhez.

Remélem, hogy mindannyiunk számára sok kegyelmet adott ez a zarándoklat, különösen a Szentatya iránti szeretetben és tiszteletben mélyedtünk el, egy olyan korban, amikor különösen is sok támadás éri őt.