Szent II. János Pál pápára emlékezünk

A mostani rendkívüli helyzet biztosan sokáig emlékezetünkben marad. Függetlenül életkorunktól. Mindegyikünk arra panaszkodott, hogy a világ mennyire fel van gyorsulva, nem bírjuk saját magunkat utolérni. Most meg olyan, mintha minden megállt volna. Az ember meg akaratlanul is visszaemlékezik a múltra. Ha a naptárba tekintünk, akkor mindjárt az jut az eszünkbe, hogy épp 15 évvel ezelőtt költözött el evilági életéből a mennyei dicsőségbe a mindannyiunk által szeretett Szentatya, ma már szent II. János Pál pápa.

De mivel is lett olyan közkedvelt személlyé?

Elsősorban a belőle sugárzó karizma, egy megragadó személyiség volt az, amit senki nem tudott nem meglátni benne.

Számunkra az lehet a legnagyobb élmény, amikor többször is meglátogatott minket. Először 1990-ben, majd 1995-ben végül 2003-ban.

 De nézzük csak meg munkásságát:

I. János Pál halála után, 1978. október 16-án választották pápává. Elődei iránti tiszteletből a II. János Pál nevet választotta. Október 22-én a Szent Péter téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét. Homíliájában hangzott el a híres „Ne féljetek!” felszólítás.

II. János Pál volt a 264. az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz pápa, az első szláv pápa. Közel 27 éves pontifikátusa az egyik leghosszabb a történelemben.

Az Egyházat imádsággal és gondoskodással vezette, minden megjelenését a derű és a remény hatotta át. Péteri szolgálatát fáradhatatlan missziós lelkülettel végezte: 104 apostoli utazást tett Olaszországon kívül, Olaszországon belül pedig 146-ot. Róma püspökeként az örök város szinte összes plébániáját meglátogatta.

Minden elődjénél több egyházi és állami vezetővel találkozott. A szerdai általános kihallgatásokon több mint 17 millió ember vett részt pápasága alatt. A 2000-ben tartott nagy jubileumi évben több mint 8 millió zarándok érkezett Rómába.

Pápasága alatt 14 enciklikát adott ki, emellett számos apostoli levelet, apostoli buzdítást és apostoli konstitúciót írt.

A lengyel pápa több száz boldoggá és szentté avatást ünnepelt, Lisieux-i Szent Terézt az Egyház doktorává avatta. A boldogok közé emelte többek között Teréz anyát, a magyarok közül pedig Apor Vilmost és Batthyány-Strattmann Lászlót, illetve az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt. Szentjeink közül ő kanonizálta Kingát és Hedviget.

A fiatalok iránti szeretete vezette, amikor meghirdette az ifjúsági világnapot. Pápasága során ennek kapcsán 19 alkalommal találkozott fiatalok millióival.

II. János Pál pápaságának meghatározó momentuma volt a más vallásokkal való párbeszéd. A pápák közül elsőként ő lépett be zsinagógába 1986-ban. Hívására a világvallások vezetői több alkalommal találkoztak Assisiben, hogy együtt imádkozzanak a világ békéjéért.

Felkészültségével, mély emberismeretével, imádságával hozzájárult a közép-kelet-európai társadalmi változásokhoz, a kommunista rendszer összeomlásához.

II. János Pál pápa vezette át az Egyházat a harmadik évezredbe.

A következő részletet 1984-ben írta a szenvedésről:

A szenvedés kétségkívül hozzátartozik az ember misztériumához. Talán nem burkolja akkora titok, mint magát az embert: ez utóbbi misztérium különösen is áthatolhatatlan. A II. Vatikáni Zsinat így fejezte ki ezt az igazságot: „Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán... Krisztus, az új Ádám, az Atya misztériumának és szeretetének kinyilatkoztatásával megmutatja az embernek magát az embert, és feltárja előtte nagyszerű hivatását”. Ha e szavak vonatkoznak mindarra, ami az ember misztériumához tartozik, bizonyára különleges mértékben állnak az emberi szenvedésre. Épp ezen a ponton a legnélkülözhetetlenebb, hogy „az embernek megmutatkozzék maga az ember, és feltáruljon előtte nagyszerű hivatása”. Az is megtörténik – a tapasztalat bizonyítja –, hogy ez a lelepleződés rendkívül drámai módon megy végbe. Ha azonban teljes egészében megtörténik s fénnyé válik az ember életében, akkor e tapasztalat felettébb boldogító: „Krisztus által és Krisztusban derül világosság a szenvedés és a halál rejtélyére”.

Lezárjuk a szenvedésről szóló gondolataink sorát. Abban az évben vagyunk, amelyben az Egyház rendkívüli jubileumot ünnepel: a megváltás évfordulóját.

A világ megváltásának misztériuma csodálatos módon a szenvedésben gyökerezik. A szenvedés pedig benne találja meg legfőbb, legbiztosabb értelmét.

A megváltás évét különleges egységben szeretnénk átélni mindazokkal, akik szenvednek. Illő ezért, hogy a Kálvária keresztje alatt egybegyűljék minden Krisztusban hívő szenvedő ember; s főként azok, akik a belé vetett, a Megfeszítettbe és Feltámadottba vetett hitük miatt szenvednek – hogy szenvedéseik áldozati adománya siettesse annak az imádságnak teljesülését, amelyet maga a Megváltó mondott mindenek egységéért.S ugyanitt találkozik minden jóakaratú ember is, mivel a kereszten az „ember Megváltójával”, a „fájdalmak Férfiával”  találkozhatik, aki magára vette minden idők emberének fizikai és erkölcsi szenvedését. Találkoznak, hogy a szeretetben rátaláljanak fájdalmuk üdvözítő értelmére s minden kérdésük hiteles válaszára.

Máriával, Krisztus Anyjával együtt, aki a kereszt tövében állt, mi is megállunk a ma emberének minden keresztje mellett.

Segítségül hívunk minden szentet, akik a századok során különleges mértékben vállaltak részt Krisztus szenvedéseiből. Támogatásukat kérjük.

S tőletek mindnyájatoktól, akik szenvedtek, kérjük támogatástokat. Igen, tőletek, gyöngéktől kérjük: legyetek erőforrássá az Egyház és az emberiség számára. A jó és a rossz erőinek szörnyű harcában, amelynek látványa jelen világunkban elénk tárul, arasson győzelmet a ti szenvedéstek, Krisztus keresztjével egységben.

Stanisław Dziwisz bíboros, nyugalmazott krakkói érsek azt javasolja, hogy imádkozzuk el az Isteni Irgalmasság felajánló imáját, ezt a felajánlást ő maga is megtette nemrégiben a łagiewniki szentélyben:

„Mindenható Istenünk, az emberiséget sújtó világjárvánnyal szemben megújuló buzgósággal újítjuk meg Irgalmasságodnak való felajánlásunkat, melyet Szent II. János Pál is megtett. Neked ajánljuk, irgalmas Atyánk, az egész világ és minden ember sorsát.

Alázatosan kérünk Téged: áldd meg mindazokat, akik a betegek gyógyításán és az egészségesek fertőzés-megelőzésén fáradoznak. A betegségben érintetteknek adj mielőbbi gyógyulást, a karanténban élő embereknek türelmet, az elhunytakat pedig fogadd be atyai házadba. Az egészséges emberekben erősítsd az önmagukért és másokért vállalt felelősséget, hogy betartsák a szükséges korlátozásokat és segítséget nyújtsanak a rászorulóknak.

Újítsd meg hitünket, hogy a nehéz időket Krisztussal, a Te Fiaddal éljük meg, aki érettünk emberré lett, és mindennap velünk van. Áraszd ki Lelkedet nemzetünkre és az egész világra, hogy azok, akiket a betegség elleni küzdelem most egyesített, egyesüljenek a Te dicsőítésedben is, aki a világmindenség Teremtője vagy, és odaadóan küzdjenek a bűn vírusa ellen is, mely az emberi szívet teszi tönkre.

Örök Atya, Fiad fájdalmas szenvedéséért és feltámadásáért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

Mária, Irgalmasság Anyja, imádkozz érettünk. Szent II. János Pál pápa, Szent Fausztina és Istennek minden szentjei, imádkozzatok érettünk! Ámen.”