Zarándokutunk lelki élményei

Kellemes őszi korareggelen 2017. november 17-én elvárásokkal telve egy kis izgalommal vártuk a pozsonyi reptéren az indulást Portóba. Kis csoportunk – szenciek, somorjaiak, illésházaiak - lelkivezetője a szenci plébánia fiatal káplánja, Bošňák András volt, idegenvezetőnk pedig Brogyányi Mihály. A repülőgépen együtt utaztunk a pozsonyi szlovák hívekkel.  Vezetőik Ján Hudec és Vladimír Jurina régi ismerősként köszöntötték csoportunkat. Portóból utunk Santiago de Compostelába vezetett, ahol két napot eltöltve szívtuk magunkba a hely különleges kisugárzását. Megcsodáltuk a Szent Jakab székesegyházat, térdre borultunk Szent Jakab sírjánál, elmélkedtünk úticélunk első színhelyén, majd az egyik mellékoltárnál káplánurunk szentmisét celebrált csoportunknak. A városháza előtti téren tanúi lehettünk a gyalogos, fáradt zarándokok megérkezésének. Ráhelyezték lábaikat a térkőben elhelyezett kagylóra és meghatóan fejezték ki hálájukat a sikeres megérkezésért. További nagy élmény volt csoportunk számára a bazilikában nemzetközi szentmisén való részvétel, ahol András atya könyörgést olvasott magyarul. A múzeum megtekintése mindnyájunk részére további értékes ismeretekkel szolgált. Compostelától elbúcsúzva utunk Fatimába vezetett. Útközben az autóbuszból gyönyörködtünk Spanyolország, majd Portugália tájaiban.

Fatimába érkezve hirtelen csend lett az autóbuszban, bizonyára a zarándokok magukba szállva elmélkedtek a hely történésein. Az elszállásolást követő vacsora után gyertyákkal a kezünkben indultunk a későesti ájtatosságra és a gyertyás körmenetre. Azt az élményt leírni lehetetlen, azt át kell élni. Utána kicsit fáradtan, de lelkileg feltöltődve tértünk vissza a közeli szálláshelyünkre. Másnap reggel a bazilika előtti téren lévő üvegfalú kápolnában volt szentmisénk. Utána megtekintettük a 100 évvel ezelőtti fatimai jelenések után épült Rózsafüzér Királynője bazilikát, ahol imákat mondtunk a látnokok sírjánál, és imádkoztunk szeretteinkért és a világbékéért. A tér túloldalán épült Szentháromság bazilikában nemzetközi szentmisén vettünk részt. Délután gyönyörű napsütésben keresztutat jártunk a Kálvárián, melyet az 1956-os forradalom leverése után menekülni kényszerült magyar emigránsok adományaiból építettek. Bejártuk a pásztorgyerekek szülőházait is. Ott szinte érezni lehetett a 100 évvel ezelőtti légkört, látni véltük az egyszerűségben a történelmet átíró események résztvevőinek lábnyomait.

Ott voltunk a vasárnapesti körmeneten is. A körmenet után a bazilika lépcsőjéről érdekes volt megfigyelni, ahogy az esti fényekben elvonulnak a zarándokok, csend borul a térre – egyedül a Megkoronázott Szűzanya szobra fehérít messziről, jelezve, hogy Ő éberen vigyáz ránk.

Mi húsz évvel ezelőtt jártunk Fatimában, azóta a város szépen kiépült, megszépült, javultak a szolgáltatások, de valószínűleg nem ez a vonzó az évente kb. öt millió zarándok számára, hanem a jelenések üzeneteinek elfogadása a mi forrongó világunkban. A mi kis csoportunkban is három generáció volt képviselve. Talán még nem olyan rossz a helyzet, ezek szerint továbbra is van  igény a lelki dolgok iránt.

Utolsó napon Portó városával ismerkedtük, nem hagytuk ki a borkóstolóval egybekötött pincelátogatást sem. Végül az Atlanti - óceán partján mondtunk búcsút Portugáliának, a Fatimai jelenések hazájának.

Ezúton fejezzük ki köszönetüket Bošňák András atyának, hogy fiatal káplánként bátran elvállalta a lelkivezetést és így lelkiélményekben gazdag négy napot biztosított hívei számára. Továbbá köszönjük Brogyányi Mihály idegenvezetőnknek az igényes szervezési munka zökkenőmentes elvégzését és sok értékes információt.

Duray Julianna és Rezső

Képgaléria...